Törlés: trim
A merevlemezekről, általános esetben az adatokat valójában nem töröljük, csak töröltként jelöljük. Ezeket a jelöléseket pedig csak az operációs rendszer dolgozza fel, az adattároló nem tudja, hogy az adat éppen törölt-e vagy sem. A merevlemezeknek működés szempontjából ez teljesen közömbös is.Az SSD meghajtókba viszont a flash chipek sajátosságainak kezelésére olyan optimalizáló algoritmusokat építenek be, amiknek a működésükhöz tudniuk kell hogy mik az értékes adatok a lemezen, és mi került törlérse. Azt hogy ez az információ a tárolóeszközig eljusson, Linuxok alatt a trim beállítással érhetjük el.
Egy fájlrendszeren a trim támogatásának bekapcsolásához a /etc/fstab fájlban a discard szót kell hozzáadni. Érdemes ezt megtenni minden SSD-n lévő fájlrendszerrel.
Ez a fájl így nézhet ki például:
# /etc/fstab: static file system information.Itt a 10. (kiemelt) sorban látható a discard szó elhelyezése az <options> oszlopban.
#
# Use 'blkid' to print the universally unique identifier for a
# device; this may be used with UUID= as a more robust way to name devices
# that works even if disks are added and removed. See fstab(5).
#
# <file system> <mount point> <type> <options> <dump> <pass>
proc /proc proc nodev,noexec,nosuid 0 0
# / was on /dev/sdb5 during installation
UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000 / ext4 discard,errors=remount-ro 0 1
# swap was on /dev/sdb1 during installation
UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000 none swap sw 0 0
Tipp: Ha nem ismert a fájlrendszerek szerkezetét, és csak SSD-re van telepítve a rendszer, gyors megoldás minden sorban, ahol a <type> oszlopban ext4 szerepel, hozzáadni a discard paramétert.
Megnyitások ideje: noatime
A fájlrendszerek egy másik sajátossága, hogy akárhányszor megnyitunk egy fájlt, felírja az aktuális időpontot mint "az utolsó olvasás idejét". Ez azt jelenti, hogy ahányszor csak olvasunk valamit a lemezről, írunk is rá. Ez már a merevlemezeknél is gondot jelenthet azok sebességében, az SSD típusú háttértáraknak viszont az élettartamát is jelentősen megrövidíti. Ennek az adatnak kevés kivétellel csak statisztikai jelentősége van, ezért bátran kikapcsolható akár hagyományos merevlemezen is. Az előzőhöz hasonlóan, a noatime opciót is az fstab fájlban lehet bállítani. A példafájl 10. sora kiegészítve:UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000 / ext4 noatime,discard,errors=remount-ro 0 1Merevlemezekhez a noatime használható, de a fenti sorban jelen lévő discard opció nem!
Ha a noatime opció használata gondot okozna valamely programnak, köztes megoldásként használható helyette a relatime opció is. Így az utolsó olvasás dátuma csak akkor változik meg, ha az régebbi volt mint az utolsó módosítás dátuma. Ezzel a beállítással is rengeteg lemezírás spórolható meg, de helyesen tudnak működni azok a programok is, amiknek tudniuk kell, hogy egy fájlt tartalmát kiolvasták-e már az utolsó módosítás óta.
Cserehely: swappiness=0
Közismert tanács hogy a Linux swap meghajtóját nem szabad SSD-re tenni, mert az nagy mennyiségű írással és olvasással jár. De hová máshová érdemes tenni a cserehelyet mint a leggyorsabb háttértárra? Nyilvánvalóan lassabb lesz egy rendszer ha a memória kiírására kényszerül, különösen akkor ha ezt egy lassú meghajtóra kell tennie.Megoldásként elhelyezhető a cserehely az SSD-re, de a rendszerben be kell állítani hogy lehetőleg ne használja. Így gyors marad a hibernálás funkció, gördülékeny a rendszer és a meghajtót is csak akkor használja, ha szükséges.
A swap használatának beállításához a
/etc/sysctl.conf fájlban helyezzhető el a vm.swappiness = 10 sor.A számérték ízlés szerint állítható 1 és 100 között, én a 10-es értéket javasolom. A magasabb szám jelenti az intenzívebb cserehely használatot. A 60 feletti értéket asztali gépen semmiképpen nem érdemes használni, ez extrém takarékosságot okoz, a swap kárára így a rendszert is lassítja és a háttértárakat is gyilkolja.