Windows másodlagos lemezre

A Windows telepítőnek van egy borzasztó rossz szokása: Az első merevlemez legelején létrehoz egy 100Mb-os rendszerindító partíciót, amit se áthelyezni, se kihagyni nem lehet. Általában ezzel nem szoktunk foglalkozni, de van amikor kénytelenek vagyunk ezt a problémát megkerülni.

Egy Samsung Series 5 Chronos S700Z3C gépen állt elő a helyzet, hogy a gép elsődleges lemeze egy 15Gb-os alaplapra forrasztott SSD, amiről a gép BIOS-a nem képes bootolni. Mivel a Windows erre a lemezre teszi a rendszerindítót akkor is ha a rendszer második lemezre kerül, a telepítés lefutása után a gépet nem lehet beindítani.

Megoldásként telepítés előtt létre kell hozni a másodlagos lemezen egy partíciót amely megfelel a rendszerindításra. Ezután a grafikus telepítő felrakja a rendszert végül a korábban létrehozott partícióra kézzel telepíthető a windows rendszerindító. A grafikus telepítő által létrehozott indító az elsődleges lemezről törölhető.

Előkészítés

A grafikus telepítőben nem lehet letiltani az indítópartíció létrehozását, tehát az első lemez elejére mindenképpen létre fogja azt hozni! Figyelni kell rá hogy az első és a kiválasztott másodlagos lemez is üres legyen, mert azokról minden adat el fog veszni.

Kézi particionálás

Ha a gép készen áll a telepítésre, elindítható a Windows lemezről, de telepítés helyett a helyreállítás menüt (System recovery) azon belül pedig a helyreállító eszközök közül a parancssort (Command line) kell választani. A partíciók kezelését itt a DISKPART parancs kiadásával lehet megkezdeni. Ez egy parancssoros programot indít el amiben a LIST DISK parancs segítségével listázhatóak a lemezeket.

Elsődleges lemez törlése

Az elsődleges lemez törléséhez meg kell keresni azt (DISK 0) és kiválasztani szerkesztésre a SEL DISK 0 paranccsal. A LIST PART paranccsal ellenőrizhető hogy mi található a lemezen mert erről a lemezről minden adat el fog veszni! Ha bármilyen megőrizni kívánt adat található rajta, ki kell lépni a telepítőből és  másolatot készíteni róla! A lemez a CLEAN parancs segítségével üríthető ki, helyet adva rajta a rendszerindító partíciónak:

LIST DISK
SEL DISK 0
LIST PART
CLEAN

Másodlagos lemez előkészítése

Ismét a LIST DISK segítségével kereshető meg az a lemez, amiről a Windowst a jövőben indítani szeretnénk. Két lemez esetén ez a DISK 1,  ezt ki kell választani a SEL DISK 1 paranccsal. Erről a lemezről is minden adatot törölni kell. (CLEAN parancs)
Ennek a lemeznek az elején szükség lesz egy 100Mb-os (Windows 8 esetén 350Mb-os) helyre a rendszerindítónak. Ennek létrehozása majd formázása meg:

CREATE PART PRIMARY SIZE=100
FORMAT FS=NTFS QUICK 

Ezek után ki lehet lépni a partíciókezelőből (EXIT) miután a gép újraindítása szükséges.

Telepítés

A fenti műveletek elvégzése után a Windows grafikusan telepíthető. A telepítést egyedi üzemmódban (Custom) kell végezni, és fontos hogy a másodlagos lemezre kell telepíteni. A lemez elején a particionálás során látható lesz az előbbiekben elkészített 100Mb fenntartott hely, ezt nem szabad módosítani!

Befejezés

Betűjelek kiosztása

Miután a telepítő felmásolta a fájlokat újraindul, de a rendszert nem kell betölteni. Ismét újra kell indítani a gépet a telepítőlemezről és a korábban már használt parancssort választani. Ismét a partíciókezelőbe (DISKPART) kell belépni ahol a LIST VOL paranccsal listázható az összes partíció.
Az elsődleges lemez kiválasztása után (SEL DISK 0 parancs) törölhető róla a rendszerindító amit a grafikus telepítő helyezett el. (CLEAN parancs).
Egy betűjel (X) egy partíciónak a kiválasztása után az ASSIGN LETTER=X paranccsal adható. Erre a rendszerindító és a windowst tartalmazó lemeznél is szükség lesz. Legyen B: betűjele a rendszerindító helyének:

SEL DISK 1
SEL PART 1
ASSIGN LETTER=B

Majd legyen a megkeresése után legyen W: betűjele a partíciónak amire a Windows került telepítésre.

LIST PART
SEL PART 2
ASSIGN LETTER=W

Ezek után bezárható a partícionálás. (EXIT)

A rendszerindító telepítése

A fentiek szerint kiosztott betűjelek mellett, az X:\WINDOWS rendszert kell indítani a B: partícióról. A rendszerindítót ekkor a következő paranccsal lehet telepíteni:

BCDBOOT W:\WINDOWS /S B:

A művelet befejezése után a gépet újraindítva azon már a másodlagos lemezről fog indulni a Windows rendszer, így grafikusan befejezhető a telepítés.

SSD beállítások linuxon

Egyre elterjedtebbek a merevlemezek helyén az új típusú, forgóalkatrész nélküli adattárolók, az SSD-k. Ezek a megoldások másképp viselkednek mint a fizikai lemezek. A merevlemezekhez képest rettentő gyorsan képesek adatokat írni és olvasni, ugyanakkor az adatok írása elhasználja a lemezt. Éppen ezért fontos,  hogy a behelyezés után helyesen beállítsuk a működését, így növelve az élettartamát és ezzel együtt fenntartva a sebességét.

Törlés: trim

A merevlemezekről, általános esetben az adatokat valójában nem töröljük, csak töröltként jelöljük. Ezeket a jelöléseket pedig csak az operációs rendszer dolgozza fel, az adattároló nem tudja, hogy az adat éppen törölt-e vagy sem. A merevlemezeknek működés szempontjából ez teljesen közömbös is.

Az SSD meghajtókba viszont a flash chipek sajátosságainak kezelésére olyan optimalizáló algoritmusokat építenek be, amiknek a működésükhöz tudniuk kell hogy mik az értékes adatok a lemezen, és mi került törlérse. Azt hogy ez az információ a tárolóeszközig eljusson, Linuxok alatt a trim beállítással érhetjük el.

Egy fájlrendszeren a trim támogatásának bekapcsolásához a /etc/fstab fájlban a discard szót kell hozzáadni. Érdemes ezt megtenni minden SSD-n lévő fájlrendszerrel.

Ez a fájl így nézhet ki például:

# /etc/fstab: static file system information.
#
# Use 'blkid' to print the universally unique identifier for a
# device; this may be used with UUID= as a more robust way to name devices
# that works even if disks are added and removed. See fstab(5).
#
# <file system>                             <mount point>   <type>  <options>                         <dump>  <pass>
proc                                        /proc           proc    nodev,noexec,nosuid               0       0
# / was on /dev/sdb5 during installation
UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000   /               ext4    discard,errors=remount-ro 0       1
# swap was on /dev/sdb1 during installation
UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000   none            swap    sw                                0       0

Itt a 10. (kiemelt) sorban látható a discard szó elhelyezése az <options> oszlopban.

Tipp: Ha nem ismert a fájlrendszerek szerkezetét, és csak SSD-re van telepítve a rendszer, gyors megoldás minden sorban, ahol a <type> oszlopban ext4 szerepel, hozzáadni a discard paramétert.

Megnyitások ideje: noatime

A fájlrendszerek egy másik sajátossága, hogy akárhányszor megnyitunk egy fájlt, felírja az aktuális időpontot mint "az utolsó olvasás idejét". Ez azt jelenti, hogy ahányszor csak olvasunk valamit a lemezről, írunk is rá. Ez már a merevlemezeknél is gondot jelenthet azok sebességében, az SSD típusú háttértáraknak viszont az élettartamát is jelentősen megrövidíti. Ennek az adatnak kevés kivétellel csak statisztikai jelentősége van, ezért bátran kikapcsolható akár hagyományos merevlemezen is.  Az előzőhöz hasonlóan, a noatime opciót is az fstab fájlban lehet bállítani. A példafájl 10. sora kiegészítve:

UUID=00000000-0000-0000-0000-000000000000   /               ext4    noatime,discard,errors=remount-ro 0       1

Merevlemezekhez a noatime használható, de a fenti sorban jelen lévő discard opció nem!

Ha a noatime opció használata gondot okozna valamely programnak, köztes megoldásként használható helyette a relatime opció is. Így az utolsó olvasás dátuma csak akkor változik meg, ha az régebbi volt mint az utolsó módosítás dátuma. Ezzel a beállítással is rengeteg lemezírás spórolható meg, de helyesen tudnak működni azok a programok is, amiknek tudniuk kell, hogy egy fájlt tartalmát kiolvasták-e már az utolsó módosítás óta.

Cserehely: swappiness=0

Közismert tanács hogy a Linux swap meghajtóját nem szabad SSD-re tenni, mert az  nagy mennyiségű írással és olvasással jár. De hová máshová érdemes tenni a cserehelyet mint a leggyorsabb háttértárra? Nyilvánvalóan lassabb lesz egy rendszer ha a memória kiírására kényszerül, különösen akkor ha ezt egy lassú meghajtóra kell tennie.

Megoldásként elhelyezhető a cserehely az SSD-re, de a rendszerben be kell állítani hogy lehetőleg ne használja. Így gyors marad a hibernálás funkció, gördülékeny a rendszer és a meghajtót is csak akkor használja, ha szükséges.

A swap használatának beállításához a /etc/sysctl.conf fájlban helyezzhető el a vm.swappiness = 10 sor.

A számérték ízlés szerint állítható 1 és 100 között, én a 10-es értéket javasolom. A magasabb szám jelenti az intenzívebb cserehely használatot. A 60 feletti értéket asztali gépen semmiképpen nem érdemes használni, ez extrém takarékosságot okoz, a swap kárára így a rendszert is lassítja és a háttértárakat is gyilkolja.

Ubuntu altatása

A számítógépeket kikapcsolás helyett alvási üzemmódba is lehet tenni: Ilyenkor nem kell bezárni a futó programokat, azok visszakapcsolás után is az altatás előtti állapotban lesznek. Erre több módszer is van, különböző előnyökkel és hátrányokkal az Ubuntu viszont alapértelmezésben csak egyet engedélyez. Lássuk a többit (is).

Altatás

Az Ubuntu alapértelmezett üzemmódja. Ilyenkor a gépben minden eszköz kikapcsol, de az adatok a számítógép memóriájában maradnak, ezért ennek táplálásához áramot fogyaszt. Amennyiben a táplálás nem szűnik meg a gép villámgyorsan indul hiszen minden ott van a memóriában, de ha a gép áram nélkül marad, az el nem mentett adatok elvesznek.

Hibernálás

A rendszer kikapcsolás előtt a memóriát lementi a merevlemezre, és így minden eszközt kikapcsol, és a visszakapcsolásig egyáltalán nincs szüksége áramra. Cserébe a számítógép lassabban indul, mert bekapcsoláskor a memória teljes tartalmát be kell olvasni.

A hibernálás kipróbálása:

Elsőként tesztelni szükséges, hogy a számítógéppel kompatibilis-e a hibernálás funkció. Ehhez néhány programot futva hagyva a háttérben, kell a terminálban kiadni:

sudo pm-hibernate

A jelszó megadása után a számítógép kikapcsol. Visszakapcsolás után ha megnyitva maradtak az alkalmazások, akkor a hibernálás működik.

A hibernálás engedélyezése:

Ahhoz hogy a hibernálás egy kattintással is elvégezhető legyen, engedélyezni kell azt felhasználók számára. Ehhez egy új /etc/polkit-1/localauthority/50-local.d/com.ubuntu.enable-hibernate.pkla fájlt kell lértehozni:

sudo -s
rm /etc/polkit-1/localauthority/50-local.d/com.ubuntu.enable-hibernate.pkla
echo "[Enable Hibernate]
Identity=unix-user:*
Action=org.freedesktop.upower.hibernate
ResultActive=yes" >> /etc/polkit-1/localauthority/50-local.d/com.ubuntu.enable-hibernate.pkla

Ezek után ki majd visszajelentkezés szükséges, hogy a hibernálás gomb megjelenjen az altatás fölött.

Hibrid alvás

A Linux rendszermag a 3.6-os változattól támogatja a hibrid alvást: A memória tartalmát kiírja a lemezre, és megtartja a memóriában is. Így ha az alvás ideje alatt volt áramellátás, akkor a gép ugyan olyan gyorsan ébred mint alvásból, ha viszont valamiért nem jutott volna áramhoz, az adatok akkor sem vesznek el, bekapcsoláskor a merevlemezről visszamásolja őket (mint a hibernálás esetén).

Sajnos az Ubuntunak még nincsen 3.6-os rendszermagra építő változata ezért itt a hibrid alvás nem ezt jelenti: A jelenleg elérhető hibrid alvás funkcióval a rendszer először hagyományos alvó állapotba kerül, tehát az adatok csak a memóriában lesznek meg, majd ha megadott ideig nem ébresztették fel a gépet akkor magától felébred és automatikusan azonnal lehibernálja magát.

Tehát hibrid alvás esetén a gép egy megadott ideig hagyományos alvásba merül, utána pedig hibernálva van. A kettő között bekapcsol, és átmenti az adatokat a memóriából a merevlemezre!

Hibrid alvás kipróbálása:

Hibrid alvást rendszergazdaként a pm-suspend-hybrid paranccsal lehet kezdeményezni, ez előtt azonban érdemes beállítani az alvás időtartamát is (azaz hogy mennyi idő után váltson hibernálásba alvásból.) Ehhez a /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid fájl írása szükséges

sudo -i
rm /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid
echo "PM_HIBERNATE_DELAY=10" >> /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid

Ezek után a hibridalvás parancsát kiadva a gép előbb elalszik, majd 10 másodperc múlva ismét láthatóan felébred és lehibernálja magát. Mindezek után bekapcsolható a gép, és ha ez is sikeresen megtörténik akkor a hibrid alvás működik.

sudo pm-suspend-hybrid

Hibrid alvás használata hibernálás vagy alvás helyett

A hibrid alvás használható a hibernálás vagy alvás funkció helyett automatikusan akár pl. a képernyő lezárásakor is. Asztali gépeken a hagyományos alvás helyett ezt javaslom, de hordozható eszközöknél ne felejtsünk el belegondolni, hogy mi történik  ha elcsomagolva, vagy a táskában felébred!

Ahhoz hogy az alvás vagy a hibernálás helyett a hibrid alvás kerüljön használatba, szintén a /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid fájlt kell módosítani.

sudo -i
rm /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid
echo "# Always use suspend_hybrid instead of suspend
if [ "$METHOD" = "suspend" ]; then
    METHOD=suspend_hybrid
fi
PM_HIBERNATE_DELAY=7200
" >> /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid

Ne felejtsük el a hibernálás előtti várakozás idejét megfelelően beállítani. (Itt 7200 mp) A fájl elmentése után minden funkció ami eddig az alvás üzemmódot indította, ezentúl hibrid alvásba teszi a gépet. Az alvás helyett a hibernálás üzemmód hibrid alvásra cserélyéhez, a suspend feltételt szükséges hibernate-ra cserélni:

sudo -i
rm /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid
echo "# Always use suspend_hybrid instead of hibernate
if [ "$METHOD" = "hibernate" ]; then
    METHOD=suspend_hybrid
fi
PM_HIBERNATE_DELAY=7200
" >> /etc/pm/config.d/00-suspend-hybrid

Ezek a változatások automatikusan érvénybe lépnek, nem szükséges újraindítani a rendszert. Ez szinte határtalan lehetőségeket nyit: a scriptek kombinálásával használható például laptopt-mode vagy cron is annak eldöntésére hogy aktuálisan milyen alvásba kerüljön a gép.

Európai WiFi csatornák használata Ubuntuval

A WiFi szabvány 13 különböző csatornát állapít meg használatra a 2,4Ghz-es frekvencia sávban. Ezek általában mind szabadon használhatóak, de sajnos Angliában a 12, 13-as sávok használata tilos. Ennek mellékhatása, hogy bizonyos eszközök és szoftverek néha tévedésből letiltják ezek használatát olyankor is, amikor legális lenne. A Linux esetében ez a probléma egyetlen paraméter átállításával orvosolható.

Az Ubuntu 12.04-es változata elméletileg magától, az időzónától és valamilyen geolokációs adattól függően alapján állítja be hogy a felső csatornák használhatóak-e. Ez nálam nem sikerült neki. (Talán a Unity->Gnome3 csere zavarta meg a működést.) Ennek következtében kézzel állítottam be felsőbb csatornák használatát.

Ehhez a /etc/modprobe.d/ mappába kell egy új fájlt felvenni, ami tartalmazza a
cfg80211 ieee80211_regdom="EU"paramétert. Terminálban:

sudo -i
# Jelszó megadása
rm wifiregion.conf
echo 'options cfg80211 ieee80211_regdom="EU"' >> /etc/modprobe.d/wifiregion.conf

A módosítások után a rendszer újraindítása szükséges a csatornák használatához.

Kellékek betűtípusokhoz

Napjainkban ha egyedi megjelenést, arculatot kell készíteni valakinek vagy valaminek, egyáltalán nem szokatlan elvárás egy egyedi betűtípus használata. Egy egyedi betűtípust pedig nem csak a logóban látnak szívesen. Napjainkban már az interneten, és a nyomtatott dokumentumokban is nyugodtan használhatóak egyedi betűk változó tartalomhoz is, de mint mindennek, ennek is megvannak a trükkjei.

Beszerzés

Amennyiben nincsen éppen kedvenc "egyedi" betűtípus kéznél, könnyen beszerezhető egy ingyenes is az internetről. Az internet legismertebb és talán legnagyobb ingyenes betűtípusokat is gyűjtő oldala a Dafont. Több mint tizenhatezer betűkészletet tartalmaz, köztük olyan híreseket is mint a Duna televízó egykori lógója, a Danube.

Ha esetleg ez nem lenne elég, a FFonts.net további készleteket rejt. Sajnos mindkét oldalra igaz, hogy a hatalmas választékban a minőség is változatos: Az igazi kincsek mellett sok csapnivalóan rossz, olvashatatlan darab is, amiket roppant idegesítő kerülgetni.

Aki inkább kevesebbet keresgélne annak Font Squirrelt érdemes megnézni. Ez egyfajta válogatás oldal, itt csak ingyenes, és általuk "jó minőségűnek" kiválasztott betűtípusokat listáznak. Az oldal leginkább afféle toplistaként működik, a karakterkészleteket általában más oldalakról veszik át, és gyakran a letöltés helyett is az eredeti oldalra átirányít.

A betűkészlet honosítása

Telepítés előtt mindenképpen érdemes átnézni a rendelkezésre álló karaktereket. (Árvíztűrő tükörfúrógép) A magyar ékezetes betűk tipikusan hiányozni fognak, ezek közül is az ö, ő szinte biztosan. Szerencsére ezeket nem nehéz pótolni.
A betűtípusok szerkesztéséhez pl. a Font Forge programra van szükség.

A Font-Forge telepítése 

Ubuntu Linux operációs rendszer alatt, a megszokott módon telepíthető a szoftverközpontból, vagy akár parancssorból:

sudo apt-get install fontforge

Windows alá telepítő a SourceForge oldalról letölthető a telepítő fájl. Windows alatt akadhatnak problémák a telepítéssel, de a hivatalos oldal leírásában minden megtalálható.

Szerkesztés FontForge-al

A telepítés után a programot megnyitva egy Open Font feliratú ablak ugrik fel. Innen választható ki a szerkesztendő font fájl. Megnyitás a felület egy listát ad a karakterekről. Egy gomb lenyomására a fókusz a lenyomott karakterre ugrik, így könnyen ellenőrizhetőek a magyar ékezetes betűk. (öüóőúéáűí) A hiányzó karakterek helyén kereszt található. Ne felejtsük el hogy a kis és nagybetűk külön karakternek számítanak, tehát hiány esetén külön ő-t és Ő-t is kell készíteni.

Egy hiányzó ékezetes betű a legegyszerűbben pótolható egy hasonló, (pl ő helyett ó) karakter a helyére másolásával. (CTRL+C/V vagy jobklikk->másolás/beillesztés) Az új betűre kattintva a kattintva megkezdhető annak szerkesztése. A betűk alakját függvények írják körül, így vektorosan, Inkscape-szerűen lehet szerkeszteni. Ezt könnyen meg lehet szokni. Általában egyszerű másolás és mozgatás segítségével kipótolhatóak a hiányzó a magyar ékezetek. Az apróbb részletek átvételéhez egy másik betűből, hasznos tudni hogy mindkét betűt szerkesztésre megnyitva, azok elemei között is szabadon lehet másolni.

A betűk szerkesztésén kívül fontos lehet még a betűkészlet beállításait szerkeszteni. Ez az Element -> Font info menüpontban tehető meg. Itt változtatható meg például a betűkészlet neve is. Vigyázat: A FontForge nem kezeli együtt az egy családba tartozó betűkészleteket. Ha egy készletben megváltoztatásra kerülnek a beállítások, kézzel hozzá kell módosítani az összes többi változat (dőlt, vastag, ...) beállításait is, és külön-külön frissíteni őket. Ellenkező esetben a betűkészlet bizonyos esetekben hibásan fog megjelenni.

Mentés

A FontForge-nak a saját formátuma egy sima szöveges fájl. Gyakran érdemes menteni, mert a szerkesztő hajlamos lefagyni, összeomlani. A saját formátumot viszont nem fogják más programok értelmezni, ezért a kész betűkészletet exportálni kell. (File -> Generate fonts...) Erre általában a legalkalmasabb formátum ugyan az, mint amiben a betűkészlet eredetileg volt: Az ablakban TrueType-t kell kiválasztani ha nem azt ajánlja fel. A mentés során a program hajlamos rengeteg figyelmeztetést adni, ezekkel általában nem kell foglalkozni.

Telepítés

A megszerkesztett betűtípust a Windows megjelenítője is képes telepíteni, vagy a C:\Windows\Fonts mappába másolható. A másolást szigorúan a Sajátgép programmal kell csinálni, mert a Windows némi woodoot is művel ilyenkor a háttérben, ami más programmal másolva, vagy rögtön ide mentve nem történik meg.

Linux alatt több választási lehetőség is van. A fontokat rendszer szinten, felhasználó szinten, és egyes esetekben még program szinten is lehet telepíteni. A legegyszerűbb ha Linux alatt is az alapértelmezett fontmegjelenítő használata. (Lehet hogy ezt a Jobklikk->Program választása menüből kell előhívni). Ez felhasználó szinten fogja telepíteni a betűtípust, ami lényegében a ~/.fonts mappába való másolást jelenti. Ha egy ilyen betűtípust törölni kell, akkor kézzel ebből a mappából megtehető.
Ha csak pl GIMP-ben szükséges a betűtípust használni akkor az másolható a ~/.gimp-2.x/fonts mappába is kézzel, illetve ha minden felhasználónak számára elérhetővé kell tenni akkor a /usr/share/fonts/truetype vagy a /usr/local/share/fonts/truetype mappába helyezhető el. Ez utóbbi két mappának az írásához rendszergazdai jogok szükségesek. (ALT+F2 gksu nautilus)

Előfordulhat hogy frissíteni kell egy betűtípust, például mert javításra kerültek a magyar betűk vagy új változat jelent meg belőle. Ilyenkor szigorúan először törölni kell a telepített változatot. Ez kézzel végezhető el: Linux és Windows alatt is egyszerűen törölni kell a fájlt a mappából ahová másolásra került (kézzel vagy automatikusan) Ezek után az új változat egyszerűen telepíthető.

Telepítés után a programokat újra kell indítani az új betűk használatbavételéhez, minden más automatikusan történik.

Webre alkalmazás

Az egyedi betűtípusok webre alkalmazásának több módja is van. Hagyományosan beszúrhatóak például képként is, vagy JavaScript segítségével a cufónnal is kirajzoltathatóak, a modern megoldás pedig a CSS3 @font-face.

A CSS3 behozhatatlan előnye, hogy a böngészők ezt valóban szövegként kezelik, így nem csak a tartalma változhat, hanem a felhasználó számára is kijelölhető, másolható. Ez utóbbi előállítása az összes böngészővel való kompatibilitáshoz hosszadalmas (pl. több féle betűtípus formátumban is fel kell tölteni a készletet) de szerencsére ezt nem kell kézzel elvégezni: A FontSquirrel @font-face generátora remek munkát végez!